44M Tas
A 38 tonnásra tervezett Tashoz nagyobb teljesítményű motorra volt szükség, de csak a Turán motorja állt rendelkezésre. Ezért két darab 260 LE-s Turán motor került beépítésre párhuzamosan, egy közös hajtóművel és egy 2x5 fokozatú bolygóműves sebességváltóval együtt. A futóműnél a Toldinál és a Turánnál tapasztaltakat figyelembe vették, és ezért nem torziós rugózással készítették, oldalanként 3 pár laprugókra is támaszkodó középnagyságú görgőpárt alkalmaztak. A Weiss Manfréd gyár mérnökei a Tasnál még egy lényeges műszaki problémát oldottak meg: a páncéltestet hegesztették és csak minimális mennyiségben használtak szegecseket. A harckocsiba egy 75 mm-es 43M magyar páncéltörő ágyút kívántak elhelyezni, ehhez kellett egy új tornyot kialakítani. 1944 tavaszán a hegesztett törzs és a torony elkészült, a páncéltestbe a futóművet, a motorokat és a meghajtást beépítették. 1944. július 27-én a Tas szerelési munkáit az amerikai légitámadás miatt abba kellett hagyni, ugyanis a bombázás a szerelő- és a gépműhelyt elpusztította. A leszakadó csarnok rádőlt a harckocsira, amely kiégett.
44M Tas |
Általános tulajdonságok |
Személyzet |
5 |
Hosszúság |
9,20 m |
Szélesség |
3,50 m |
Magasság |
3,0 m |
Tömeg |
38 t |
Páncélzat és fegyverzet |
Páncélzat |
20–120 mm |
Elsődleges fegyverzet |
43 M típusú 75 mm-es harckocsiágyú |
Másodlagos fegyverzet |
2 db 34/40A M típusú 8 mm-es géppuska |
Műszaki adatok |
Motor |
2 db Weiss Manfréd V–8H 8 hengeres benzinmotor |
Teljesítmény |
2 × 194 kW (260 LE) |
Felfüggesztés |
laprugós, 2 × 3 görgőpár |
Sebesség |
45 km/h |
Fajlagos teljesítmény |
10,3 kW/t |
Hatótávolság |
kb.200 (becslés) km |
A 44M Tas a Weiss Manfréd Művekben kifejlesztett magyar nehézharckocsi. 1944-ben egy bombázás során a prototípus már elkészült darabjai megsemmisültek, a fejlesztési programot a nyersanyaghiány miatt teljesen feladták.
Története
A magyar hadvezetés 1943 tavaszán döntött egy 75 mm-es löveggel felszerelt nehézharckocsi beszerzéséről. Erre azért került sor, mert a Magyar Királyi Honvédség páncélosai alulmaradtak a szovjet Vörös Hadsereg közepes (T–34) és nehéz (KV–1) harckocsijaival szemben, melyek 76,2 mm-es lövegükkel lényegesen hatékonyabbnak bizonyultak a gyenge fegyverzetű és vékony páncélzatú magyar harckocsiknál.
A Tas harckocsi fejlesztési munkálatait a Weiss Manfréd gyár mérnökei végezték. A munka során a német PzKpfw III futóművét vették alapul, mely a felázott talajon is kiválóan működött. A meghajtási rendszer alapjául a modern harckocsitípusok esetében alkalmazott megoldást választották. A motor a Tas mellső lánckerekeit hajtotta, ez jobb terepjáró képességet és könnyebb karbantarthatóságot eredményezett. A felépítményt a korabeli magyar harckocsikkal ellentétben nem függőleges, hanem döntött lemezekből állították össze, és nem szegecselést, hanem hegesztett kötéseket alkalmaztak. A legnagyobb problémát a megfelelő motor és fegyverzet kiválasztása jelentette. Nem állt rendelkezésre ugyanis a 38 tonnás harckocsinak megfelelő mozgékonyságot biztosító nagy teljesítményű motor. Ezért a Turán harckocsiknál alkalmazott motorból két darabot építettek be. A harckocsi így műúton elérte a 45 km/h-s sebességet. Fő fegyverzetként a fejlesztés alatt álló 43M harckocsiágyút szerelték a prototípusba, abban reménykedtek, hogy a sorozatgyártású változatokba már Panther típusú harckocsikon is alkalmazott német KwK 42 L/70 ágyút építhetik be.
1944 nyarára a Weiss Manfréd Művek elkészítette a harckocsi darabjait, és a csepeli üzemben megkezdődött a prototípus összeszerelése. 1944. július 27-én szövetséges légitámadás érte a gyárat, és az üzemcsarnokkal együtt a félkész jármű is megsemmisült. A prototípus helyreállítására az elszenvedett károk és a fokozódó nyersanyaghiány miatt már nem adódott lehetőség.
Források
-
Bonhardt Attila, Sárhidai Gyula, Winkler László: A Magyar Királyi Honvédség fegyverzete, Bp., Zrínyi Kiadó, ISBN 963-327-182-7
|