43M Lehel

A 43M Lehel a Magyar Királyi Honvédség szolgálatában álló sebesült- és csapatszállító gépkocsi volt a második világháború alatt.

Lehel S (sebesültszállító változat)

A magyar harckocsialakulatok harctéri tapasztalatai szerint a kilőtt harckocsik személyzetének mentése csak páncélozott járművekkel lehetséges, amelyek elszállítják a peremvonalból a sebesülteket. A Haditechnikai Intézet mérnökei ezért 1943 májusában kezdtek kifejleszteni egy, a 40M Nimród légvédelmi gépágyú alvázára szerelt szállítójárművet. A tornyot leszerelték, és a helyére egy, a sebesültek és az egészségügyi személyzet számára kialakított, páncéllemezekkel körülvett, megmagasított oldalfalú szállítóteret hoztak létre. A jármű négy fekvő sebesült+négy további személy (könnyebb sebesült, ápolószemélyzet) szállítására volt alkalmas.

Lehel Á (árkászszállító változat)

A Lehelt alkalmassá tették árkászok szállítására is. Egy járműre nyolc katona fért fel. Fegyverzete egy golyószóró volt, melyet a homlokpáncélra helyeztek el. A felszerelést a páncélzat külső oldalára rögzítették.

A Lehel Á és S között nem volt számottevő különbség, átszerelésüket egyik típusból a másikba 10 perc alatt végre lehetett hajtani.

További sorsa

A prototípust 1943 nyarán mutatták be. A Haditechnikai Intézet a jármű rendszeresítését javasolta, de a vezérkar inkább a Nimród gépágyúk előállítását szorgalmazta, így a Lehel sorozatgyártására nem került sor.